Nos, milyen volt Miami?
Nem szeretnék rosszakat mondani Miamiról, de az igazat megvallva ki nem állhattam. Szörnyű volt! Azt gondolná az ember: "Óh, igen, Miami, a napsütés, buli-hegyek, nagyszerű lesz". Aztán mikor odaértem, ott volt majdnem 700 Dj, akik szinte mind ugyanazt a zenét játszották, ugyanazokat a már lenyúzott 2005-ös üres house zenéket. Még azok is, akikre eddig felnéztem, azok is ezt nyomták. Nagyon kiábrándultam. Egyetlen jó buli volt, ahova elmentem, a 'Sunday School For Degenerates', az tényleg nagyon jó volt! Viszont a saját bulim, az is tiszta szívás volt, egyáltalán nem tetszett. Azért voltam is ilyen csalódott, mert úton odafelé még azt gondoltam, hogy "Biztos vagyok a zenénkben, mert nagyszerű zene, nyilvánvaló, hogy az én szememben a legjobb". Erre odamegyek és mindenki csak a house-t akarja... és még csak nem is egy más fajta house-t vagy új house-t, hanem ugyanazt a régit. Akár egy Dj is játszhatott volna egyetlen CD-t mindenhol, annak is ez lett volna a vége, mondjuk más tempóban vagy ilyesmi...Ez kell az embereknek, ez is olyan, mint a McDonald's, de hát ugyan mi baj a McDonalds-al?
Végül is, ott voltam a barátaimmal, együtt lógtunk ezzel-azzal, így elszórakozgattunk, de ami a munka részét illeti, tiszta időpocsékolás volt ez az egész Miami.

A M-nus közismerten a minimál techno zászlóshajója. Mi a személyes véleményed a műfaj általános megítéléséről?
Ezt nehéz megmondani. A legutóbbi fellépéseim során megint rengeteg house zenét hallottam kisebb klubokban Németország szerte. Mintha az emberek megutálták volna a minimált, és ezért inkább a house zene felé kacsintgatnak. Az én válaszom erre az, hogy "Csináld a minimált, de próbálj ki más dolgokat is!". Mostanság eléggé egyhangúvá vált az egész, mert mindenki csak a Beatport top 10-et nyüstöli, egymást másolják és minden tiszta "Duka dukaduka duka pshiiiit, white noise", nagyon unalmas! Úgyhogy – persze – inkább mást próbálnak ki az emberek, de pont azt a fajta house zenét, ami számomra még sokkal unalmasabbnak hat, még sablonosabb. Ahelyett, hogy keményebben dolgoznának, hogy valami újszerűt alkossanak, de egyre inkább úgy veszem észre, hogy többnyire meg sem próbálják. Ez nagyon lehangoló, de persze olykor találkozni egy-két újdonsággal, és az amolyan "Huh, köszönöm, ez ösztönzőleg hatott!" érzés.

Tehát akkor milyen fajta house az, ami megmozgatja a fantáziádat?
Elsősorban Chicago House-on és detroiti technón nőttem fel. Ezeket mindig is imádtam, de ez vajon tényleg house zene? Nem, hanem Chicago house, amolyan old school stílusú, dallamos, meg mi egy más. Ha mostanában house zenét hallok, unalmasnak találom a dalokat, nincs bennük semmi olyan elem, ami dalra fakasztana vagy ami alapján később esetleg felismernéd őket. Néhol felbukkan egy olcsó kis dallam, vagy éppen Martin Luther King, vagy Kennedy egyik híres beszéde szól a háttérben... [nevet] Lehet nem volt jó ötlet pont Miami után csinálni ezt az interjút, mert csak elszomorít ez az egész! Ugyanakkor, szerencsére ez nem hat ki a zeneírás okozta örömömre. Most is minden nap stúdiózom, zenélgetek, és boldogan csinálom, úgyhogy ilyen téren nem változott semmi. Csak ez a véleményem az egész szcénáról, úgy értem: "Ne már, skacok! Ennél többre is képesek vagyunk!"

Mit szeretsz jobban a Live szereplésben a stúdiómunkához képest, és fordítva?
A zeneírás az puszta élvezet, játszadozás a gépekkel, bekapcsolok egy-egy rég nem használt eszközt, "tuh-tuh-tuh!", szórakozás. Nehéz megmagyarázni, fura kérdés ez, mint az, hogy "Mit szeretsz a kajában? Az ízét!" Persze a Live szettek nélkül biztos megőrülnék a stúdióban, csak összezavarodnék. Stúdiózás nélkül meg a fellépésekből lenne elegem, de így egyszerre írhatok zenéket a stúdióban, amiket aztán élőben ki is próbálhatok, láthatom az emberek reakcióját, ami nagyon jó dolog. Másrészt pedig, pont emiatt mindig új zenéket játszom a Live szettekben is, így nem lesz tele a hócipőm folyton ugyanazoktól a zenéktől. Szóval, mindkettőre szükségem van, hogy ne fáradjak bele az egészbe. Hiszen már milyen rég óta foglalkozom zenével, és még mindig nem ábrándultam ki belőle, szerintem pont ezért, mert fenntartom ezt az egyensúlyt.

Általában mi alapján indulsz el: egy blip hang vagy inkább egy ritmus?
Ez teljesen változó, attól függ, hogy éppen mi jár a fejemben, például ha meghallok egy lindrum clap hangot egy Hall & Oates trackből, vagy ilyesmit, "Hú, tök jó a reverb arra a tapsra!", aztán beülök a stúdióba, megcsinálom, alárakok egy bass line-t vagy valamit. De ha csak pötyögök a billentyűzeten, és egyszer csak elkapok egy jó dallamot, akkor aláteszem a dobgépet, stb. Amíg nem válik egyhangúvá, addig biztos nem unom meg. Van sokszor, hogy egy 808 dobbal indulok el, hadd szóljon, aztán kivárom mi játszódik le a fejemben. De erre nincsenek szabályok, vagy előírások.

Van lehetőséged eredeti hangokat használni a zenéidben?
Persze, mindig. Ha folyton csak a gép előtt ülnék és gépi hangokat meg szintiket használnék, az nem kötne le, úgyhogy olykor saját tapsokat vagy valódi basszus gitár hangját is bevetem. A befejezés előtt álló albumomhoz is valódi gitár hangokat használtam, amiket én játszottam fel, valódi dobokkal, valódi énekhanggal. Lehet azért, mert már telítődtem a sok Ableton zenétől, amivel minden tele van mostanság, kicsit sem erőlteti meg magát senki. Bár az nem igaz, hogy "senki", de a többség csak azt veti be ami készen ott van a laptopján, "clik-click-click azt kész is a zene". Talán pont emiatt vágyik az agyam teljesen más hangokra, olyasmire, amit csak mikrofonnal és élő felvételekkel lehet létrehozni. Még csak nem is igényel sokkal több erőfeszítést, nem értem ezt... az is lehet, hogy mások egyszerűen csak nem akarnak ilyesmit hallani annyira. Figyeltem ahogy Troy Pierce játszott Miamiban, ment közbe egy gép, meg egy rakás egyéb cucc. Tehát miközben trackeket játszik, az alatt is komponál, különböző dallamokat tesz rá az éppen játszott ütemekre. Alapjában véve Dj szettet játszott, de közben ott helyben zenét is írt, és ettől minden sokkal jobban szólt, mert ha egy-egy zenéből hiányzott valami, azt Ő maga hozzátette, érdekes melódiákkal, meg egyebekkel. Szerintem már egészen elmosódott ez a határ, ahogy Richie is viszi a 909-t, egyre több Dj használ különböző eszközöket meg midi vezérlőket, virtuális stúdió technológiákat vetnek be, akár dobgép pluginekkel, és így tényleg hozzátesznek az amúgy játszott dalokhoz.

Mi a véleményed az organikus hangokról a techno zenében? A Minus nem feltétlenül azonosítható a Ricardo, vagy Stimming féle organikusabb hangzással.
Annyira nem vagyok oda a 'talált hangokért'. Nem járkálok ide-oda felvenni hangokat, de van olyan, mint épp a minap, hogy elmentem kulcsot másoltatni, és az ürge csak köszörült ezerrel: "Gzzssszt", mire én: "Kérem, várjon egy percet, ezt fel kell vennem". Ami igazán őrült, vagy nagyon egyedi, azt felveszem, de nem szoktam kimondottan csak felvétel készítés céljából neki indulni. A hangrögzítőt azt magamnál tartom minding, arra az esetre, ha hallanék valami érdekeset A valós hangok is érdekelnek, mivel élő zenekarokat hallgatva nőttem fel és hangszeren játszottam. Meghallgatom az igazi gitáron és dobon játszó zenészeket is, így ezek a techno zenémben is helyet kapnak. De azt hiszem manapság sokan már inkább csak techno zenén nőttek fel, így amikor nekiállnak zenét írni, csakis a számítógépre szorítkoznak, nem akarnak bele gitárt, nem is érdekli őket a gitár, mert az Ő fejükben az holmi, populáris zenekarokkal társul.

Tervezel bármilyen új eszközt a meglévő Live felszerelésedhez?
Igen, dolgozunk is már egy céggel egy új cuccon, mert mindannyian, mármint a M-nus Live Act zenészei, az Evolution UC 33-at használjuk, mivel az a legkisebb berendezés a lehető legtöbb szabályzóval és nyomógombbal. Viszont már eléggé meguntuk, és szeretnénk ezt-azt változtatni rajta, ami ugye nem lehetséges. Úgyhogy most egy külön céggel készíttetünk egyedi vezérlőket. De ki tudja, hogy ez piacra kerül-e majd, mert lehet addigra megjelenik az iPad, és abból már csinálhatsz egy Lemur szerű rendszert, mondjuk két iPad-el, egy a dobokhoz, egy a synthekhez, vagy faderként. Még várnunk kell egy hónapot, hogy lássuk milyen alkalmazások vannak és azokkal miket lehet csinálni, de már előre látom, ahogy mindenki használja. Öt évvel ezelőtt volt kb. öt féle vezérlő a piacon, robosztus, stúdióba való cuccok, aztán megjelent az Ableton és egyre több lett a live act. Most már mindenki midi controllereket használ, és ezekből is havonta kijön egy új. Vannak tényleg jó dolgok is, mint például a nano cuccok, és érdemes időnként visszatérni, meglesni milyen újdonsággal álltak elő, bár az is lehet, hogy ezektől csak rosszabb lesz az egész egy show.

Érdekes, hogy a megszokott Jeff Mills, Derick May és tsi. helyett egy techno zenész az 8 bit műfajt említi meg kiinduló zenei hatásként. Mesélnél erről egy kicsit, illetve arról, hogy ez ma miben nyilvánul meg?
Hát ugye a testvéremmel folyton videó játékokat játszottunk, állandóan ott ültünk és játszottunk és játszottunk, közben valami egyszerű dallam loop szólt, mi pedig boldogan, vigyorogva játszottunk. Egy idő után, akár az utcán sétálva is, ha meghallod ezeket a dallamokat, beindul az agyadnak az a része: "Ahh!" Aztán meg, a legtöbb régebbi szintim Casio típusú volt, ami szintén erre az egyszerűbb zenére volt korlátozva. De ha meghallgatod mondjuk a Kraftwerk 'Computer World' albumát, abban is egy 'speak and spell'-t használnak és nagyon 8 bit az egész, egyszerű blip hangok vagy négyszöghullámok, akárcsak a korai Depeche Mode-nál az egyszerű négyszöghullámok. Kétségtelenül ez a 80-as évek eleji hangzás van rám legnagyobb hatással, a régi szintetizátor hangok, a jó öreg Commodore hangja, az Atari hangja és az első videó játékok. De az igazi 8 bit hangokat soha nem használom a zenéimben, kicsit furcsák. Inkább chip hangokat használok. Nem úgy, mint az 8 bit srácok, akik sosem használnának egy gameboy emulátort vagy egy szintit gameboy patch-el, csak magát a gameboy-t, mert annyira letisztult a hangzásuk. Azért vagyok velük ennyire egy hullámhosszon, mert ugyanazt a zenét szeretjük, csak én soha nem használom a 8 bit hangot direkt csak azért, hogy használjam.

Többségében táncparkettre illő loopokat, vagy inkább kiadásra való teljes trackeket készítesz?
Amikor nekiállok zenét csinálni, nem készítek el teljes trackeket egy ültömben, leginkább csak részleteket, vagy ötleteket... ilyesmit. Igazából játszadozom a stúdióban, nem azért vagyok ott, hogy megírjak egy dalt, csak felveszek valami zenét, és ha van valami olyan, ami igazán különleges, amiből érdemes egy teljes tracket készíteni, akkor azt fogom és tovább építem. Mivel több analóg szintit is használok, nem tudok visszamenni és ugyanazokat a részleteket újból kihozni, úgyhogy legtöbbször csak egy loopot játszok, aztán azt kibővítem olyannyira, hogy ha valaha egy teljes tracket szeretnék belőle, akkor meg tudjam csinálni.

Mennyire befolyásolják a közönségtől kapott visszajelzések a megjelent zenéidet?
Mostanáig a következőként alakult a dolog: amikor kislemezt (EP) adtam ki, az néhány válogatott bulizós zenéből állt össze, tehát azokból, amelyek érdekesek és működnek a táncparketten is, beindítják a bulit. Ezekkel nem célom, hogy bármit is üzenjek, vagy hasonló, ezek mindössze kislemezek, néhány track együtt. Ilyenkor az ment, hogy "Hú, ezek a zenék nagyon ütnek a klubokban, adjuk ki őket egy EP-n". Most viszont, egy album félét készítek, ami egészen más lesz. Én magam készítem az egész teljes albumot a stúdióban, úgyhogy ezen nem lesznek táncparkettre való zenék, bár ettől még táncolni esetleg lehet rájuk. Ez most nem olyan, hogy először voltak a trackek aztán jött az EP, ez most inkább "Íme itt vannak a zenéim" akár tetszik, akár nem.

Mi a helyzet a befejezett zenékkel. Mindegyiket beküldöd a Minus-hoz, vagy csak EP-ként kapják meg? Hogy működik ez?
Hát ez mindenkinél változó, de nálam mindig úgy szólt a történet, még azelőtt, hogy a M-nus-hoz kerültem volna, hogy megcsináltam a zenéket a stúdióban, odaadtam őket Magdának, és Troy-nak, csak nekik, hogy játsszák le közönség előtt, mivel akkor én még soha nem játszottam élőben, csak a stúdióban írtam a zenéket. Rengeteg zenét adtam nekik, talán kétszáz tracket is, mire ők: "Jól van, legtöbbjük mit sem ér, de itt van ez az öt darab, ezek jók". A tőlük kapott visszajelzés ösztönzött arra, hogy még több zenét írjak nekik. Magda mindig jött, hogy "Hú, csinálj nekem néhány funky disco zenét" vagy "Csinálj nekem valami old school Chicago-t", én meg mondtam, hogy "Oké, itt van". Mindebből már lett annyi dal, amire Rich azt mondta, hogy "Tudod mit? Van elég zene egy jó EP-hez, csináljuk meg". Tehát számomra mindig is ez volt a szisztéma, és ez többé-kevésbé a most készülő albumomig így is maradt. Az albumhoz elég sok gitár zenét használtam, talán négy vagy öt trackben is. Már nagyon ki akartam próbálni milyen a gitárt és a techno együtt, nem olyan gagyi módon, hanem valamilyen érdekes formában. Ez egyben kihívás is volt számomra, mert már annyira elegem volt az állandó 'fehérzaj' szerű fatuskó cuccokból, hogy valami teljesen mást akartam csinálni. Remélem bejön majd, nem tudom.

A klubvilág/táncparkettek miatt írsz zenéket (a zenéid után kapott visszajelzésekért), vagy csak azért, mert éppen ezt csinálod (hogy kiadd magadból a rengeteg ötletet)?
Amikor Live játszom, az a célom, hogy az emberek jót bulizzanak, olyankor nincs semmilyen közvetített üzenet, nem próbálok a magam kedve szerint játszani. Egy jó bulihoz pedig csak egyetlen bevált módszert ismerek, ami nem más, mint a jó öreg detroiti stílus, mivel én azon nőttem fel és bennem ott alakult ki a partyzás fogalma. A régi detroiti időkben egy sima 808, szimpla bass line, egyszerű dallam, és könnyen memorizálható motívum volt minden. Lényegében ezeket keverem a new wave hangzással, amit szeretek, és a számítógépes elemekkel, amiket hallgatok, úgyhogy, amikor a színpadon állok csak azt akarom, hogy az emberek huhogjanak és jól érezzék magukat. Ezt otthon is észben tartom, de a legtöbb zene, amit csinálok nem kimondottan a klubhangzásra épül, inkább new wave szerű furcsa kísérletezgetés, olyasmi, mint Klaus Schulze vagy az ambient zenék.

Hogyan tudnád jellemezni a saját zenédet?
Sokan azt mondják, hogy "Nagyon szállós, drogos zene", és ezt nem egészen értem. Ha tíz perces kiállásokat csinálnék, vagy fognék egy 'Ping' hangot, ahogy Richie és "Ping-Piiiing-Ping trrrt Ping-Ping-Ping!"-t csinálnék belőle, akkor azt mondom "Oké, tényleg az". De szerintem ez szín tiszta klubzene, amiből eleget játszok ha az emberek nem unják, de nem veszek vissza annyira, hogy esetleg abbahagyják a táncot. Határozottan úgy érzem, hogy ez nem más, mint tánczene, ami táncoltatja az embert.

Legutóbbi kislemezed címe Salamandarin volt? Honnan jött ez a név?
Nincs mögötte igazán semmi megfontolt szándék. Mivel rengeteg zenét írok, nem akarok pusztán song1, song2, stb. címet adni nekik, és nem könnyű neveket kitalálni, úgyhogy általában olyasmit használok, ami éppen körülöttem van, például ha megy a TV és egy riporter azt mondja "Bay of pigs invasion", akkor nem fogom szó szerint a bay of pigs-t használni, mivel az túl egyértelmű lenne, hanem megváltoztatom Bay of Figs-re. A Salamandarin esetében, a hang talán egy szalamandrára emlékeztetett, de nem akartam simán csak ezt használni, úgyhogy Salamandrin lett.

Mi a helyzet a grafikai munkarésszel?
Az a testvérem érdeme, az én megjelenéseimhez mindig is Ő csinálta a grafikát, most meg már minden M-nus megjelenéshez Ő csinálja, az összes akvarellt témát is. Majdnem egy egész hónapon át sorra csak az akvarelleket gyártotta… Kisebb kollekciókat készít, aztán megkérdezi, hogy nekem melyik tetszik. Erre mondtam neki, hogy a barna sorozat jön be, mert az olyan, mintha állatokat ábrázolna.

A Making Contakt DVD – az aktuális sláger – kapcsán milyen érzésekkel emlékszel vissza a turnéra? Mi az amit tanultál az egészből?
Nincsenek érzéseim! [nevet] A Contakt show során voltak nagyszerű és nehéz pillanatok is, mert megint egy csapatként dolgoztunk, amúgy meg minden hétvégén más országokban, különböző városokban és más-más rendezvényeken lépünk fel, és sokszor nem is látjuk egymást, hacsak nem ülünk össze egy vacsorára. Régebben, amikor még csak fejlődőben volt a Minus, könnyű volt megszervezni egy közös bulit Magdával, Troy-al és jómagammal, de ez mostanság már nem nagyon jön össze. A Contakt azért is volt remek dolog, mert megint mind együtt játszottuk, egy buliban, ami hatalmas élmény volt mindenki számára. Így amikor megnézem a Contakt filmet, élvezettel tölt el, mert feleleveníti az emlékeket, az öröm és a bosszúság pillanatait. Tetszik ahogy ez mind bemutatásra kerül a DVD-n, mármint, hogy nem csak egy "Hahó, nézzétek milyen hatalmas volt ez a Contakt turné!", egyáltalán nem, hanem inkább "Hé, nézzétek milyen nehéz volt ez a Contakt turné, és nézd milyen jó is volt ugyanakkor". Szeretem benne ezt a valósághű ábrázolást, egyáltalán nem felvágós a stílusa. Hát igen, még amikor a premieren néztük meg mindenkivel együtt, látván a rengeteg technikai problémát, meg ahogy együtt dolgoztunk és zenéltünk, nagyon vicces volt.

Milyen volt Ali Demirel-el együtt dolgozni?
Alival annyira jó együtt dolgozni! A fellépéseimen általában mindig helyi VJ csinálja a vizuál showt, és valahogy mind ugyanazt a Betty Boop féle szoknya fel-lebbentős vagy táncoló Óz a nagy varázslós, vagy más szörnyű animációt játsszák, mindig ugyanaz a grafika, grafika, grafika... szín, szín, szín kombináció. Közben időnként hátranézel, és azon röhögsz, hogy egyáltalán nem is passzol az egész a zenére. Na de amikor Alival dolgozunk, alig öt perce, hogy beáll, és már azt érzed, hogy"Ez igen, tökéletes, miért nem mindenki így dolgozik?" Így hát nagy könnyedség volt Alival fellépni, tudván, hogy olyannal dolgozom együtt, aki érti a zenémet. Nélküle a Contakt show, szerintem jó, ha harmada ilyen tökéletes lett volna.

Gyakran látogatsz haza? Mi az amit legjobban hiányolsz Amerikából?
Nem, egyáltalán nem szoktam visszajárni. Egy-két kaja félét hiányolok, mondjuk a Taco Bell-t. Európában nincs Taco Bell, úgyhogy ha Amerikában járok, akkor arra vágyom, mivel itt nincs. De ha itt is lenne, akkor valószínű meg sem enném a kajájukat. Hiányzik a családom és a barátaim is természetesen. Más nem nagyon. Az utóbbi időben Detroitban nem igazán történik semmi, úgyhogy nem vágyom rá, hogy ott bulizzak, nincsenek már meg a régi old school rave partyk. Minden klub kezd eléggé lezülleni, úgyhogy…

Mit szeretsz Berlinben?
Hát most, Miamiból visszatérve, egész egyszerűen mindent. Mindent imádok, nagyon örültem, hogy végre hazaértem. Itt simán csak elmegyek egy étterembe, találkozom egy rakás Dj-vel meg zenésszel, akikkel mindenféléről beszélgetek, aztán már akarok is hazamenni zenét csinálni, mert ugye arról beszéltünk. Berlinben akár a hét bármelyik napján elmehetsz egy klubba, a világ legjobb Dj-it hallhatod, és nem valami hú de nagy felhajtás mellett tíz ezernyi emberrel meg nagydarab kidobókkal, hanem lazán, "Nézd ott is egy haver, hahó, mi a helyzet?" Vagy vasárnap a reptéren találkozhatsz az összes Dj-vel, amint jönnek hazafelé, és mindannyian panaszkodnak, hogy "Uh, ez volt a legrosszabb bulim!" "Ne is mondd, nekem is!".

Bizonyára erős a verseny, de szerinted ki a legbogarasabb művész a Minus-nál?
Hát ez jó kérdés, lényegében mind egyformán megszállottak vagyunk, de Rich az űber kocka mind közül. Rich ismeri az összes technikai újítást, van, hogy felfedezek valamit és megemlítem neki, hogy "Hé Rich, Te tudtál erről?", mire Ő "Óh, jah, múlt héten együtt vacsoráztam az ürgével, aki csinálja". Honnan tudja mindezt? Nem mintha nem lenne folyton elfoglalt, de mindig tudja mit fognak éppen piacra dobni és valahogy mindig együtt dolgozik a fejlesztőkkel az új ötletek tökéletesítésén. Ilyen szempontból minden bizonnyal kockának számít. Én is kissé okos tojás vagyok, mert lényegében minden számítástechnikai problémát meg tudok oldani, még a zenei pályám előtt is gyakran előfordult, hogy Magda felhívott, hogy "Segíts, nem megy a gépem". Nos igen, mindenkinek megvan az erőssége. Amikor együtt vacsorázunk, akkor meg aztán szuper komoly műszaki eszmefuttatások folynak.

Mi vár rád még 2010-ben?
Ezt nem tudhatom. Itt van ez a majdnem kész album, elég mélabús és sötét hangulatú, nem is kimondottan trackekből áll össze. Nagyjából befejeztem már, úgyhogy néhány hónapon belül meg is jelenhet, persze még vissza van egy-két végső simítás, a borító és a teljes maszterelés. Szeretnék kiadni még egy buliba való kislemezt is, csak táncolható zenékkel, hogy ellensúlyozzam az albumot, mert ha sokaknak nem jön be ez az irány, amit az albummal követtem, akkor még mindig mondhatom, hogy "Még itt vagyok, ne aggódjatok!".

Eredeti cikk: Gustave Evrard