| Kedves Barátaim, Hölgyeim és Uraim, Látogatók és Olvasók! |
| Írta: Gábor |
| 2010. április 20. kedd, 12:28 |
 A tegnapi napon átvehettem az Év Szövegírója díjat Bródy Jánostól az Artisjus elnökétől és Winkler György főtitkártól. A címet a „Circus Hungaricus” szövegeiért kaptam, ám abban, hogy ezt a Madarász Gáborral közösen írt munkánkat észrevették, nagyon sokan segítettek. Elsősorban Gábornak tartozom köszönettel, aki kibontotta a szövegekben rejlő, vagy azokból következő zenei lehetőségeket, sokszor továbblépve az első változatokon, további gondolatokra ösztönözve engem. Így a versek még a legutolsó pillanatban is változtak. Másodsorban – ez csupán időrendi sorrend, nem rangsor – Családomnak és Feleségemnek tartozom köszönettel, akik immár sokadszor és remélem, nem utóljára viselték el az „alkotás”, vagy inkább „nehéz szülés” minden velejáróját. Harmadsorban zenésztársaimat köszönteném, Hoffer Pétert, Kovács Barnabást, Nemes Zoltánt, Sántha Gábort, valamint Fekete Kovács Kornélt és közreműködő társait, külön kiemelve Varga Borit, számomra torokszorító furulyajátékáért. Közéjük sorolom Rozgonyi Péter hangmérnököt, aki ugyan megúszta azó éneklésnek nehezen nevezhető velem való vesződséget, de az album hangzásába minden tudását beletette. Negyedízben meghajlok Juhász Balázs fotografikus előtt, aki a régi, bakelitlemezek borítóinak jelentőségét felidézve olyan lenyűgöző munkát végzett, hogy minden álmomat felülmúlta. Ötödszörre említem Vidnyánszky Attilát, a debreceni és beregszászi színház művészeti vezetőjét, aki a 64 dalszövegötletet végigolvasva bíztatott, hogy a cirkusz legyen a dalok elképzelt helyszíne.Időrendi – de csak időrendi – sorrendben haladva az EMI Kiadót illeti köszönet türelmükért és bizalmukért. Szekeres Juditnak hitéért és bátor kockáztatásáért, hogy a „lecsúszóban lévő vén ripacsban” meglátta a lehetőséget. Rozsonits Tamásnak, aki első hallás után aranylemeznek kiáltotta ki a munkát és mindent meg is tett érte. Most következik tiszteletteljes köszönetem Bródy Jánosnak, akinek elismerése és méltatása ritka megtiszteltetés számomra, hozzátéve, hogy a néhai beatzenét, amit manapság rocknak neveznek, a hatvanas években Ő tette szövegeivel magyarrá, megmutatva a dalszövegek fontosságát. Végül, de nem utolsósorban a Közönségnek szeretném megköszönni évtizedek óta tartó figyelmét és ösztönzését, melyben bízva „követhettük el” ezt az ismét teljesen szabálytalan, semmilyen trendet, vagy előzményt nem követő munkánkat! Tisztelettel Hobo |
